Az 1944-ben elhurcolt postásokra emlékeztek Nyíregyházán. A városból több mint 2000 embert vittek el szovjet munkatáborokba, köztük a főposta 24 dolgozóját. A Bethlen Gábor utcán elhelyezett emléktáblánál felidézték a történteket és koszorúkat helyeztek el, melyen részt vett Rákóczi Ildikó önkormányzati képviselő is.

1944 októberének végére befejeződtek a harcok városunkban: a németek kivonultak, az oroszok pedig megszállták Nyíregyházát. A munkaképes emberek november 2-án a munkahelyükre igyekeztek, mint ahogy az a 24 postás is, akiknek – egy kivételével – ez lett az utolsó hazai munkanapjuk. Egy kis munkát ígérve orosz katonák fogták el a szolgálattételre jelentkezőket, hogy a város más pontjain összeszedett sorstársaikkal együtt a nyíregyházi gyűjtőhelyekről másnap, gyalogmenetben a debreceni Pavilon laktanyába hajtsák őket. November 19-én történt a bevagonírozásuk, majd a romániai Focsani érintésével később az uráli, a kaukázusi és a szibériai munkatáborokba szállították őket, málenkij robotra – mondta el Papp László postavezető.

„1944. október 31-én a szovjet városparancsnok utasítására Nyíregyháza város ideiglenes tanácsa kiáltvány formájában szólt a város civil lakosságához, ebben felszólították a város lakosságát, hogy térjenek vissza lakóhelyükre, és vegyenek részt a békés városi élet újraindításában. Az emberek számára megnyugtatóan hatott, hogy garantálták mindenki személyi és vagyoni biztonságát, illetve hogy azt ígérték, a szovjetek nem akarnak beleszólni a város életébe. Ezekkel a hazugságokkal csapták be a civileket, megelőzve a tiltakozásokat, ellenkezéseket és az esetleges szökéseket. A valós indokként ezzel szemben a hadifogolylétszám kiegészítését jelölhetjük meg.”

A megyéből összesen 13 472 fő civil lakost hurcoltak el, közülük mintegy 7 ezren voltak a Nyíregyháza és környékén élők. A civil lakosság egy részét az utcákról vagy a munkahelyükről fogtak össze a katonák, akik közül Nyíregyházára mindössze 120-an tértek vissza. Az elhurcolt postások emlékét 2001. óta tábla hirdeti a posta falán. A nyíregyházi postások közül egyedül Kővári Andrásnak sikerült újra látnia szeretteit. A legfiatalabb elhurcoltnak erdőirtáson, ólom-, majd szénbányában kellett dolgoznia, amíg 1948-ban hazaengedték. A debreceni vizsgálóbizottság előtt kellett igazolnia, hogy nem volt nyilas, csendőr vagy SS-alakulat tagja, majd a szükséges oltásokat megkapva, öt forinttal engedték szabadon, azzal az intéssel, hogy a vele történtekről soha ne beszéljen.